1987-ben még a szüleimmel laktam, lakótelepi lakásban mikor a szomszédos házban lakó barátnőm, mutatott egy fényképet egy Szibériai Huskyról. Annyira megtetszett ez a kutyafajta, hogy egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Eltökéltem, hogy nekem csakis ilyen kutya kell.
A következő év őszén megjelent a Kutya újságban egy riport Zalatnai Cinivel kutyájáról "Doki"-ról, aki az Amulett kennelből került hozzá. Nem telt bele egy hét és a barátommal -aki azóta már a férjem- felkerestük Jankovics Attiláékat. Pontosan a látogatásunk napján, 1988 október 15.-én születtek náluk kiskutyák. De sajnos csak egy hosszú várakozási lista végére kerülhettünk fel. Ildikó nem biztatott minket azzal, hogy ebből az alomból lesz kiskutyánk. Én viszont annyira beleéltem magam a dologba, hogy pár napon belül felkerestünk még két Husky tenyésztőt. Mindkét tenyésztőnél voltak eladó kiskutyák, de…. ha  én azokat a kutyákat látom meg először, akkor ma valószínűleg nem tenyésztek Huskyt. Ekkor szembesültem először azzal, hogy mekkora típusbeli különbségek léteznek egy fajtán belül is. Így nem maradt más, felkészültünk a várakozásra. Gondolom, mindenki el tudja képzelni mekkora örömet éreztem, mikor alig pár hét múlva kaptam egy táviratot Attiláéktól: mégis lehet kiskutyám az akkor született alomból! Máig nem tudom, hogyan kerültem előbbre a listán, de bárkinek is köszönhető, köszönöm!
Amulett Inca érkezése amekkora örömet okozott, bevallom annyi problémát is. Nem ismertük igazán a fajtát, csak annyit tudtunk róla, amennyit Attiláék elmeséltek illetve amit az akkori igen szegényes és ráadásul félrevezető szakirodalomban olvastunk. Az Amulett storyból megtudtam, hogy Iotchy, Inca apja kész Hudini volt, így már értem miért volt Inca annyira eltökélt a szökéseit illetően. Ráérő idejében különböző szabaduló technikák kidolgozásán fáradozott. A szomszédokhoz is gyakran átlátogatott egy kis pipi vagy nyuszi hajkurászásra. nem egyszer kellett zsákszámra felvásárolnom a döglött nyuszikat a szomszédból. Ilyen és hasonló kalandjait a legfondorlatosabb módon próbáltam titokban tartani szüleim előtt, több-kevesebb sikerrel.
Incával nem mondhatunk magunk mögött nagy kiállítási karriert, bár nyertünk vele nemzetközi kiállításon CAC, CACIB díjat is. A tenyésztés sem indult zökkenőmentesen. A kiszemelt, Kanadából importált kan nem volt szimpatikus Incának.  Így, mivel Inca már majd három éves volt és én már nagyon vártam, hogy végre megszülessen az első Nordica alom, befedeztettem Amulett Artikkal.  Négy kölyök született az első alomban, három szuka és egy kan. Az egyik kis vörös szukát, Chiara Asia of Nordicát megtartottuk. Chiara egy finom felépítésű, kedves felnőtt kutyává serdült.  De igazán komoly kiállítási sikereket vele sem sikerült elérnem. A kiállításokon õ volt az örökös Kitűnő 4.
A következő két alom Incától, majd az első alom Chiarától sem hozott igazán nagy sikert. Mai szemmel nézve ezek az almok átlagos küllemű, de természetesen nagyon aranyos kiskutyákat eredményeztek. Családokhoz kerültek hobbikutyaként. Időközben két fedeztetés pedig egyáltalán nem hozott eredményt, Inca kétszer is üresen maradt.
1995 tavaszán született meg az ötödik, "E" alomban ICH, HCH, JCH Exy the Eskimo of Nordica aki meghozta a várva-várt sikert. Nagy várakozással figyeltem a cseperedõ négy kiskutyát, hiszen az õ apjuk az akkori nagy sztár, az amerikai Kontoki vonalból származó ICH, HCH Tai-Mir of Wolf Silver Grizli volt anyjuk pedig Chiara. Exyt nagyon szerettem volna megtartani, de akkori lakáskörülményeink ezt nem tették lehetővé. Szerencsére sikerült olyan gazdára lelnem számára, aki nagyon lelkiismeretesen nevelte fel. Ezenfelül olyan egyedülálló show-karriert futottak be együtt, ami mindezidáig magyar tulajdonban levő, magyar tenyésztésű szukának nem sikerült. Exy egy új kennel alapító szukája is volt egyben: az Andrea's kennelé. Kitűnő tenyészszukának bizonyult, az első alomban született fia, Azeem ugyancsak Champion címeket tud magáénak. Exy most tavasszal lesz tíz éves. Szerencsére jó egészségnek örvend és még remélem sok szép évet tölt együtt gazdájával, Andreával. 
Ugyanebben az évben még egy alom született Grizlitől. A mama ezúttal Inca volt. Ebben az alomban is született egy nagyon szép krémszínű szuka, akit kölyökként eladtunk de késõbb, másfél évesen visszavásároltuk.  Õ Bonnie, HCH Friendly Frida of Nordica.
Még mindig 1995-öt írtunk, amikor hozzánk került Kõróka Erik "Nanook". Nanook apja (Innisfree's North Nanook), Amerikából került gazdáihoz Ausztriába, anyja pedig Grizli alomtestvére volt, ICH Tai-Mir of Wolf Gold Girl.
A következő Inca alom apja HCH ICH Igloo Dogs Cowboy volt. Ebből az alomból egy kis felemás szemű szuka, Griffith Izraelbe került. Sajnos egy évesen elütötte egy autó. Alomtestvére HJCH Grafith Ginger of Nordica, aki fiatal osztályban igen szépen szerepelt, de később, gazdájának megváltozott körülményei miatt nem lett többé kiállítva. Tenyésztőként igazán elszomorít, ha ez történik, mert a munkámat látom elveszni, ha egy jó küllemû kutya eltűnik a "süllyesztőben".
Biztosan a sors keze volt abban, hogy 1996 nyarán egy késői (27. napon történt!), véletlen fedezés eredményeként Incától és Nanooktól megszületett Icy, (CH I See You Iceflower of Nordica). Egyetlen kölyökként jött a világra. Mikor megszületett, első gondolatom az volt, hogy nem is törzskönyveztetem, odaadom valakinek ajándékba, mert micsoda szégyen az, hogy nem tudtam jobban vigyázni a tüzelő szukámra. De ahogy Icy növekedett, egy rendkívül bájos husky hölgy vált belőle. Így mégis törzskönyveztettem, és már gazdát keresni sem nagyon igyekeztem neki. Icy igen későn érő kutyának bizonyult, fiatal osztályban nem szerepeltünk túl fényesen. A felnőtt osztályokban azonban már bizonyítani tudtunk, Icy könnyedén túlteljesítette a magyar Championátus feltételeit, sőt több Fajtagyőztes címmel is gazdagította "gyűjteményemet".
Sajnos a következő év őszén Inca elhagyott bennünket. Nagyon váratlanul ért a halála, olyan hirtelen ment el. De vigaszként itt hagyta nekem kölykeit, unokáit akikre úgy hiszem õ maga is nagyon büszkén tekint le a földre.
1998 októberben megszületett az első alom Icy-tól. Az alom apja egy  Champion Big Foot kan volt, Jimmy. Jimmy apja az amerikai Kristari kennelből került jelenlegi gazdáihoz Belgiumba. Jimmy típusban nagyon jól passzolt Icy-hoz és a kiskutyák is nagyon homogén képet alkottak, ami (bízom benne) a tudatos fedezőkan választásnak volt köszönhető. A négy kölyökből egy gyönyörű szürke szukát, L.A. of Nordica "Angel"-t Dániába adtunk el egy ottani tenyésztőnek. Angel-ben a nagyapját, CH Kristari's Happy Globetrottert láttam ifjabb és kislányos kiadásban. Egy másik ugyancsak nagyon szép szukát kennelemben tartottam. Õ JCH, CH Love Me Do of Nordica "Kelly". Kelly már kölyökként is igen sikeresnek bizonyult, hiszen a Szánhúzó és Északi kutyák klubja által rendezett klubbkiállításon Baby Best in Show címet kapott. A HHK klubkiállításán Kathleen Kanzler is nagyon ígéretes kölyöknek találta õt. Fiatal osztályban három alkalommal (egy CAC ill. két CACIB kiállításon) a kiállítás legszebb fiatal kutyájaként végeztünk. Legkedvesebb emlékem a Kecskeméti kiállításhoz fűződik, ahol a CACIB-ot kapott olasz kutyákat megelőzve Harsányi Péter bíró Úr Fajtagyőztesként hozta ki Kelly-t, majd a Best in Show ringben ez az alig több mint tíz hónapos kis szuka Fajtacsoport második lett. A Fiatal BIS cím pedig a hab volt a tortán. És ezt még mindig lehet tovább fokozni: Kelly Championok Championja címet kapott az 1999 decemberében rendezett Champion kiállításon és a 2000.-es év elsõ CACIB kiállításán, Pécsett első nyílt osztályos eredményeként CAC, CACIB minõsítést kapott. Show karrierje folytatásaként a Szánhúzó és Északi kutyák klubja 2000 évi Klubkiállításán Klubgyőztes, Fajtagyőztes és Best in Show címeket nyert el. Hihetetlen, de Kelly már 8 éves. Még mindig úgy viselkedik mintha egy kis vidám kölyök lelke lakozna benne.
Mivel ez a párosítás ilyen klasszis kutyákat eredményezett, elhatároztam, hogy Icy-t ismételten befedeztetem Jimmivel. Nagyon jól egymásra talált ez a szülőpár, amit bizonyít az újonnan érkezett gyönyörű alom is. Hat igazán szép kiskutyánk született ez év szeptemberében, úgy látom közűlük három-négy kölyökből igazi show kutyát lehet nevelni. Az egyik szép kis vörös szuka, Mira Dániába került. Gazdija Angel-t látta meg egy kiállításon, s kinyomozta honnan való. Mira azóta már Dán Champion amire nagyon büszkék vagyunk, hiszen Dániában sokkalta nehezebb elérni a Champion címet és csak negatív szem és csípőízületi diszplázia eredménnyel rendelkező kutyák kaphatják meg. Egy másik gyönyörű szürke szuka, Morgen is olyan gazdihoz került, aki szeretné a jövőben kiállításokon bemutatni. Az alomban született egyetlen kant, Morris-t pedig megtartottuk. 

Icy következő alma egy spanyol import kantól született, CH Artic Blue Explorertől. Ebből az alomból egy kan és egy szuka egy-egy lengyel tenyésztőnél talált otthonra, a másik szuka és egy szürke kan egy Magyarországon élő angol családhoz került. Ezek a kutyák most lennének 6 évesek, de sajnos már vagy nem élnek, vagy nem tudunk róluk semmit. Az angol családtól ellopták a kutyákat, bárhogy kerestük őket több mint egy éven át, soha többet nem láttuk őket. A Lengyelországba adott szuka 7 hónaposan halt meg bélelzáródásban, a kant (ICH Nike is Exploring Nordica), aki minden idők legsikeresebb kiállítási kutyája volt, 2004 augusztusában ütötte el egy autó. Szinte az egész alom leradírozódott a föld színéről...
2001 októberében egy nagy álmom vált valóra: Kelly-t Belgiumba vittük fedeztetni nagyapjához, CH Kristari Happy Globetrotterhez. Szinte Kelly születése óta terveztem ezt a párosítást. Az ellés 2001 december 14-én hajnalban indult meg, talán még soha nem izgultam ennyire, hiszen ez volt az első olyan alom amelynél vonaltenyésztésre vállalkoztam. A kicsik rendben megszülettek, szám szerint négyen (két szuka és két kan). Fejlődésük minden szakaszát nagy figyelem övezte, még gyermekeim is átérezték ennek jelentőségét. Megható volt látni amint kis jegyzeteket készítettek a kicsikről. Közben sajnos az egyik kan, aki a többiekhez képes kis súllyal született,  hamarosan meghalt. Ez volt az első ilyen eset mióta tenyésztünk, ezért is rázott meg annyira. Vigaszt nyújtottak a testvérei akik erősek és egészségesek voltak és öröm volt minden perc amit köztük töltöttem. Egy szukát mindenképp meg akartam tartani, de amíg eldöntöttem, hogy melyiket, igen nehéz napokat, heteket de leginkább hónapokat éltem át. Végül úgy döntöttem, hogy a fekete-fehér Oh Sweet Victory of Nordica Neekka-t tartom meg. Az egyetlen komoly indokom az volt, hogy nem akartam még egy vörös szukát Kelly mellé. Ekkor már majd négy hónaposak voltak a kiskutyák. A vörös kislánynak, One in a Million of Nordica - Milly-nek egy csodálatos családot sikerült találnunk, ahol igazi családtagként élhet. Gazdája nagyon sokat és komolyan foglalkozik vele, kiállításokon is bemutatja. Fiú testvérük, Once Upon a Time in Nordica Amerikába került, bár reméltem, hogy majd kiállításokon szerepel majd végül családi kedvenc lett belőle.

 

A 2003-as Szilvásváradi CACIB  kiállítás nagyon szép emlékként vésődött az emlékezetünkbe: Mira ellátogatott Dániából Magyarországra, szombaton BOB és BOG 3 lett. A többi nevezett kutyánk is mind osztálygyőztes címet kapott. Mindezen felül nagyobbik lányom, Fanni első lett a Junior handlerek 9-13 éves korosztályában és az összevetésben második. így a győztes kutyák mellett az aznapi  legjobb magyar junior handlert furikázhattam haza a kiállítás után.

2003 tavaszán új alom született. Icy-t fedeztettük a korábban szerencsétlenül járt alom apjától származó kannal.  Két kant és két szukát hozott Icy a világra. A négyből három kölyök nagyon ígéretesnek bizonyult. A fekete szuka (Painted Beauty of Nordica) Finnországba került az Andy's Joy kennelbe, az egyik vörös kan, JCH Pinch Me I am Dreaming of Nordica Franciaországban él. A harmadik kölyök, JCH, HCH, SHCH, PLCH Precious Pepper of Nordica  egy rosszul elsült közös tulajdonlás után egy lengyel kennelben talált szerető otthonra, sikerrel szerepel a kiállításokon, nem kevés örömet okozva gazdáinak és természetesen nekünk is.

2004 őszén a sok-sok szép díjat magának tudó Neekkát (CH Oh Sweet Victory of Nordica) fedeztettük egy fiatal kannal, aki tulajdonképpen a korábban vásárolt April alomtestvére. Nagyon sokat vártunk ettől az alomtól, de ez alkalommal nem ment minden simán az ellés körül. Neekka császármetszéssel hozta világra két kölykét, de közülük az egyik kölyök már nem élt. Bár voltak előjegyzéseink erre az alomra, mikor a kezembe vettem a még csurom-vizes fekete kislányt, tudtam, hogy neki már biztos helye van egész életére: itt marad nálunk! Mindenképpen szerettünk volna egy kiskutyát ebből az alomból, de így mivel választási lehetőségünk nem maradt, ennek az egy szem kislánynak kell majd valóra váltania mindazt, amit ezzel az alommal kapcsolatban megálmodtam. Utalva arra, hogy egykeként jött a világra, a Russian Roulette of Nordica, alias Phoebe nevet kapta.

Látva Phoebe-t, amint édes kis kölyökből, gyönyörű fiatal kutyává serdült, eltökélt szándékom volt, hogy megismétlem ezt a párosítást. Testvérkéket akarok Phoebe-nek!!! 2006 tavaszára született meg az új alom ... két kölyökkel. Ezúttal egy kislány és egy kisfiú született, mindketten szürkék és olyan egyformák mint két tojás. Nagyon jó gazdikat sikerült találnunk a két kiskutyának, a kisfiú, Ares egy fiatal párhoz került akikkel azóta is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. A kislány, Neena Olaszországba, Nápolyba került egy fiatal, de tapasztalt tenyésztőhöz, már túl vannak az első fiatal osztályos kiállításukon: Neena Junior BIS címmel ajándékozta meg gazdáját és minket is.

Phoebe 2006 szeptemberében speciális kiállításon Klubgyőztes, Fajtagyőztes és BIS címet nyert, ami úgy gondolom minden tenyésztő életében óriási eredmény. Ezt az eufóriát már második alkalommal volt szerencsénk átélni: 2000-ben Phoebe nagyanyja, Kelly érte el ugyanezt.

2006 novemberében Lengyelországban, Poznanban rendezték meg a Világkiállítást. Természetes volt számunkra, hogy mivel ez egy elérhető távolság, benevezünk két kutyát  a kiállításra: Phoebe-t növendékosztályba, Kelly-t pedig éppen átlépve a korhatárt veterán osztályba. 266 nevezett Husky volt a katalógusban, ennyit még mióta Huskyval foglalkozunk együtt soha nem láttunk. Ekkora konkurenciában ugyebár a "kitűnő" minősítés is nagyon jó eredménynek számít, hát még ha valamilyen helyezést sikerül elérni! A kiállításon ott volt szinte mindenki aki számít a "szakmában". Nagy kennelek 6-10 kutyát is beneveztek a siker reményében. Akkor kezdtem el igazán izgulni, amikor a növendék osztályos kutyák bevonulásakor körülnéztem és megállapítottam, hogy az osztály "nyerhető". A meghívott bíró, Gael Morison dél-Afrikából érkezett. Azt éreztem, hogy tetszett neki Phoebe, mégis majd felsikoltottam örömömben amikor a növendék osztály győzteseként hirdette ki. Kellyvel könnyedén nyertük meg a veterán szukák viadalát, majd a veterán kannal történt összevetésben is Kelly bizonyult a jobbnak, tehát ő mehetett a legszebb veterán címért a BIS ringbe. Ekkor már madarat lehetett volna velem fogatni. Kis pihenő után Kelly vidáman, farkcsóválva vonult be velem a BIS körbe, a szűkítés után kezdtem bízni benne, hogy helyünk lesz a dobogó valamely fokán s végül Terry Thorn bíró úr döntése alapján a nap legszebb veterán kutyája címet kaptunk. Óriási sikerként könyvelhettük el ezt a Világkiállítást, kis kennelként ez pláne hatalmas eredmény. Nem tudom valaha lesz-e még hasonlóban részünk.... de ha nem, akkor is mindig mosolyt fog csalni az arcomra ha felidézem ezt a fantasztikus napot.

2007 tavaszán egy gyönyörű ezüst szürke kant hoztunk be Amerikából, neve CH Kaila's Rouge Commando - Stich. Stich eredeti megállapodásunk szerint egy évet tölt el kennelünkben, s aztán visszatér Kaliforniába.  Az egy évet végül sikerült kitolnunk egészen az Európa kiállításig, azaz 2008 októberig. Stich három alkalommal fedezett kennelünkben ("U", "V" és "W" almok), mindhárom alom elképesztően homogén csapatot alkotott, igazán nagyon ígéretes kis társaság volt mindegyik. Nyilván nem engedhetjük Stich-et úgy haza, hogy ne hagyja itt a "mancsnyomát". Kennelünkben tartottunk egy szukát (Vannabe of Nordica) és közös tulajdonban egy kant (Unhook The Stars of Nordica).

Az elmúlt tizennyolc év alatt, amit Husky-aimmal töltöttem nagyon sok mindent tanultam tõlük, róluk. Apránként, másoktól ellesve tanultuk meg együtt a ringdresszúra, a felkészítés fortélyait. Elolvastam minden lehetséges könyvet, cikket, ami megjelent a Huskyval kapcsolatban. Sajnos magyar nyelven igen szegényes a kínálat e téren. Szerencsére az utóbbi években az Internet kínálta lehetőségek nagyban megkönnyítették az információ gyűjtést, ill. a kapcsolattartást külföldi tenyésztőkel, klubokkal. Több, így talált-kapott anyagból készült fordításom jelent már meg különböző magazinokban.
 

Tizenöt év alatt 19 alom született kennelünkben hét szukától. Egyértelmű tehát, hogy a célom a tenyésztésben nem a mennyiség fokozása, hanem a minőség emelése. Fontos számomra, hogy a kennelemben született kutyák ne csak szépek de egészségesek, örökletes betegségektől mentesek legyenek, valamint, hogy képesek legyenek megfelelni eredeti funkciójuknak. Szeretek jókedvű, kedves kutyákat látni magam körül, szerencsére ez kutyáimnál az "alapfelszereltség"-hez tartozik. Kis létszámmal dolgozom, így minden kutyára van időm elegendő figyelmet fordítani. Azzal a módszerrel, hogy mindig a kennelemben született kölykökből tartottam meg egy-egy kiskutyát, nagyon lassan, apró lépésekkel sikerült csak előrelépnem. Bármilyen hibákkal rendelkezett is első kutyám, Inca nem lettem volna képes arra, hogy egy nála jobb minőségű kutya beszerzése és tenyésztésbe vétele után, megváljak tőle. De épp emiatt vagyok büszke az idáig elért eredményekre, hiszen Inca és utódai fotóit nézegetve generációról generációra jól látható a fejlődés.  Nem követjük a divatot, nem vállalunk be azért több almot, mert éppen megnőtt a kereslet a fajta iránt, de az sem tántorít el ha éppen nehezebb jó gazdit találni a kicsiknek.

Kutyáink elsősorban kedvencek,  barátok és társak, hogy mellesleg számtalan díj birtokosai is az csak a hab a tortán.