A Szibériai Husky  egy speciális munkára kitenyésztett fajta, mely kifejezetten kemény időjárási körülmények közt is képes a munkavégzésre s mindamellett igénytelen. Eredeti funkciója szerint könnyű terhet, közepes sebességgel, hosszú távolságra képes elhúzni.
Közepes méretével, mérsékelten tömör felépítésével, jó testarányaival s az ebből adódó kiegyensúlyozott, könnyed, elegáns és energiatakarékos mozgásával, melyet akár mérföldeken át tud folytatni, eredeti funkciójának maximálisan eleget tud tenni feltéve, hogy nincs rajra súlyfelesleg.
Ezt kell szem előtt tartanunk ha Szibériai Husky-t bírálunk, tenyésztünk vagy kiállításokon mutatunk be még akkor is, ha a mai Huskyk már nem igen dolgoznak extrém időjárási körülmények  közt.
 

Jó arányokkal rendelkező, típusos szuka	Jó arányokkal rendelkező, típusos kan

A Szibériai Huskyk mérete ugyanolyan fontos része a standard-nek, mint pl. a fülek tűzése vagy a szőrzet struktúrája. Egy túl kicsi kutyából hiányozhat az az erő, ami a szánhúzáshoz szükséges, míg egy túl nagy kutyánál probléma lehet a kitartással és a sebességgel. Bár a standard közepes méretet említ, ez nem jelenti azt, hogy a standard által meghatározott minimum és maximum marmagasság pontos közepén mérhető állatot kell előnyben részesítenünk. A standard által említett közepes méretű kutya bármilyen marmagassággal rendelkezhet az alsó és felső mérethatárok között. Ha bárkiben gyanú áll fenn, hogy egy-egy állat túl magas vagy esetleg túl alacsony, ne habozzunk, vegyük kézbe a mérőbotot és bizonyosodjunk meg róla. Talán néhányan úgy gondolják, hogy ciki, ha szabad szemmel nem tudják megállapítani, hogy az adott kutya a mérethatárokon belül van-e, de szerintem sokkal kellemetlenebb az ha pl. egy minden szempontból kitűnő kutyát hátrább rangsorolunk amiatt, mert mérethatáron kívülinek gondoljuk. Jómagam sokkal inkább díjaznék egy jó testarányokkal rendelkező, akár a standard által meghatározott mérethatár tetején vagy legalján mérhető marmagasságú kutyát, mint egy közepes magasságú de esetleg túl rövid lábú, vagy törzsű kutyát.
 

Rövid törzsű kan	Hosszú törzsű szuka

A fej fontos meghatározója a típusnak és mint más fajtában is talán legfontosabb jellemzője a fajtának. Sokan gondolják úgy, hogy a fülek mérete, tűzése, szőrözöttsége, a szem formája, állása, a stop definiáltsága pusztán divat vagy kozmetikai dolog, tehát nem olyan fontos mint mondjuk a szögellések vagy a testarányok.
 

Korrekt típus, ferde metszésű szemek, jó méretű fülek	Megnyúlt arcorri rész, nagy fülek, a szemek nem ferde metszésűek	Jó méretű de túlságosan szélesen tűzött fülek.	Kellemes tekintetű de nem elég ferde metszésű szemekkel rendelkező kan. A fülei is kissé széttartóak	Típusos szuka viszont a pofa kissé túl rövid

Véleményem szerint ez egyáltalán nem így van! Hogyan is élnék túl a sarki klímát azon tulajdonságaik nélkül amelyek kifejezetten ezen klíma miatt alakultak ki? Ha nagy füleik lennének, netán gyengén szőrözöttek, sokkal inkább ki lennének téve a fagyás lehetőségének. Itt szeretnék kitérni egy másik kritikus pontra: a standard szerint a füleknek erősen állónak, erős porccal rendelkezőnek kell lenniük. Az már több mint rossz ha a kutyának futás közben lebeg a füle! Az ilyen fület semmiképp nem mondhatjuk erősen állónak. És még mindig a fülről: a standard közepes méretű és nem kicsi füleket vár. Természetesen a túl nagy füllel szemben előnyben kell részesítsük a kisebbet, de a közepes méretűvel szemben (természetesen akkor, ha az minden más szempontból is megfelel a standard követelményeinek) hiba lenne a kis fül javára döntenünk.
A Huskyk szeme sem minden ok nélkül mandula vágású és ferde metszésű, hiszen így sokkal kevesebb látszik ki a szemgolyóból ezáltal az sokkal kevésbé van kitéve a jeges szélnek. A kiállításokon az elmúlt években látott kutyáknál a mandula vágással kevesebb problémát látok mint a ferde metszéssel kapcsolatban. Számomra akkor ideális a szemek metszése, ha a szem belső zugából a külső zugon keresztül vezetett egyenes a fül tűzésének alsó pontját érinti.
Ugyanígy kevesebb kutyával találkozom a ringekben, amelyeknek gyenge lenne a stopja de sajnos sokkal több olyannal, amelynek túlságosan rövid a pofája. Az bizonyos, hogy nagyon helyes pofija van az ilyen kutyáknak de gondolnunk kell a fogzáródásra is, ami egy ilyen rövid pofával bírónál kutyánál nagyon gyakran sajnos tétre harapást jelent. Az sem mellékes szempont, hogy a pofa hossza jelenti annak az útnak az első, legfontosabb szakaszát, amit a hideg levegőnek kell megtenni a tüdő felé, s ez nem mindegy a levegő felmelegítése szempontjából. Erre azért is érdemes odafigyelnünk mert egyes vonalakban jellemzően sok ilyen rövid pofájú kutyával találkozunk.
A nyak közepes hosszúságú, izmos. Futás közben a kutya előre nyújtja a fejét. Nagyon komoly hiba a felvezetés során feszes pórázon, felemelt fejjel futtatni egy Szibériai Husky-t, mert ezzel a kutya mozgását is tönkretesszük. Ugyanígy hibát követünk el ha a kutya figyelmét mondjuk a kezünkben tartott jutalomfalattal akarjuk felhívni, és a jutalomfalatot futás közben is a kezünkben tartjuk. Szegény állat egyfolytában ránk, illetve a kezünkben tartott finomságra fog figyelni, tehát fejét nem fogja előrenyújtani, ezáltal a mellső lábait magasra kapkodva fog körbe futni.
A mellkas legyen erős és mély de nem lehet túl széles, mert az akadályozná a mellső lábak munkáját. A felsővonal feszes és egyenes a martól a farig bezárólag.
 

Rövid és lejtős hátú kan

A Szibériai Husky farka, pontosabban faroktartása talán az ami a legtöbb vitára adott okot a ringek körül. A korábbi évek során találkoztunk jó néhány ijedt, gyenge idegzetű vagy talán csak nem megfelelően szocializált kutyával, amelyek a sokadik kör után sem voltak hajlandóak farkukat felemelni. Később pont az ellenkezője okozott problémát: sok kutya gyűrűhöz hasonlóan a hátára hajtotta a farkát, érintve a hát vonalat, rosszabb esetben „malamutosan” a hát valamelyik oldalára hajtva. Ez a probléma nem ritkán együtt jár a farok magas tűzésével.
A korrekt farok a far csapottságából adódóan a felsővonal alatt tűzött. Állásban a figyelő kutya tarthatja sarló alakban a hát felett vagy nyugodt állásban leengedett pozícióban, míg mozgásban a sarló alakú illetve a „úszó” farok a megfelelő.
 

Hátra fekvő, nagyon rossz faroktartás	Magasan tűzött farok, befelé forduló csánkok

A mellső szögeléssel kapcsolatban a standard jól felhúzott vállakat említ. Ez az egyik kritikus pontja  fajtának. A legtöbb tenyésztő ebben a tekintetben szeretné javítani vagy már javította is sikerrel az állományát és dolgozik azon, hogy kutyái ezen erényét megtartsa. A vállak szögellésével kapcsolatban érdemes figyelnünk a felkar állását és hosszát is. A mellső láb sarok párnájának pontosan a lapocka középpontjából a talajra mért merőleges vonal mentén kell lennie. Ha ez nem így van akkor valószínűleg rövid a kutya felkarja ezért nem képes mellső lábait a teste alatt tartani. De az is lehet, hogy a bemutatott kutyát a handler állította ebbe a pozícióba annak érdekben, hogy a kutya felhúzottabb vállakat mutasson.
 

A lábak a test alatt helyezkednek el..  A lapocka középpontjából a talajra bocsátott merőleges vonal a sarok párnát érinti	Kissé előre állított lábak

Egy másik, sajnos mostanában elég sokszor látott probléma a mellső lábak hossza. A standard szerint a láb a könyöktől a talajig kissé hosszabb, mint a könyöktől a marig. A fajta érdekében úgy gondolom, hogy erre jobban oda kell figyeljünk.
 

Rövid lábú kan	Túl hosszú lábú kan	A csüd íve teljesen hiányzik	Korrekt, szép ívű csüd

Oldalnézetben a csüd enyhén rézsútos. Valahogy e fölött is sokan (sajnos bírók is) hajlamosak átsiklani pedig nagyon fontos a változatos talajviszonyok közt a csüd ereje és rugalmassága.
 

Szépen ívelt lábak, jól definiált, talajhoz közeli csánkizület	Nagyon gyenge hátsó végtagok,  a térd és csánkízület szinte „nem létezik”	Talán ez a leginkább túlszögelt hátsó végtag amit valaha is láttam

A hátsó végtagok jól izmoltak, párhuzamosan állnak, íveltek. A csánkizület jól definiált és alacsonyan, a talajhoz közel helyezkedik el. Úgy gondolom, hogy a megfelelő hosszúságú csánkizület kb. egyharmada a talajtól a medencéig mérhető magasságnak.
A szőrzettel kapcsolatban pár éve sok problémánk volt tenyésztőkkel, kiállítókkal akik nyírták a kutyáikat. Jómagam ezt minden szempontból elítélem. A standard tiltja és nekünk kötelességünk betartani a szabályokat.
Néha észrevehető preferenciát érzünk néhány bíró esetében bizonyos színnel, vagy színekkel kapcsolatban. A 80-as évek végén, 90-es évek elején legjellemzőbb fekete-fehér kutyák egy időre a háttérbe szorultak a látványos vörösek és ezüstök megjelenésével, de az utóbbi években szerencsére jó  pár igen szép, típusos fekete jelent meg a ringekben és ezáltal remélem a tenyésztésben is. Igen veszélyesnek tartom a vörösek esetében ha a tenyésztő generációkon keresztül nem vesz szürke vagy fekete szín? kutyákat a tenyésztésbe. A soron következő generáció egyre inkább elveszítheti pigmentációját, csontozatát, erejét, életképességét.
A Huskyk mozgásával kapcsolatban azt tapasztalom, hogy egyre kevesebbet futunk a ringben. Sőt, sokszor a bíró utasítása szerint ép csak körbesétálunk. Ennek sokszor oka lehet a kis méretű ring is. Pedig nem várhatunk vonalon mozgást a kutyától az első pár lépés után, csak ha már felvette a ritmust, akkor fut a rá jellemző módon. Egy másik probléma a vonalon járás kapcsán, hogy némely kutyát melynek befelé fordul a csánkja esetenként úgy ítélnek, meg, hogy vonalon jár.
 

Korrekt, harmonikus mozgású szuka, sarló alakban tartott farokkal	Korrekt, harmonikus mozgású kan, „úszó” farokkal

A kiállításokon a ringben gyakran találkozunk kiállítókkal, handlerekkel, akik igyekeznek nagyon sebes tempóban bemutatni kutyájukat azt a benyomást keltve, hogy a kutyájuk fantasztikusan gyors és jól mozog. Sokszor agresszíven, az elöl futó kiállító sarkában vagy a belső íven megelőzve azt, próbálják elhitetni a bírókkal, hogy kutyájuk különb a többinél. Sok esetben sikerül is... Pedig jól észrevehető, hogy ezek a kutyák gyakran nem vállból, hanem könyökből nyújtják előre mellső lábaikat és a hátsó akciójuk eltúlzott, magas.  Lehet, hogy az így mozgatott kutyának nagyobb a lépéshossza, de minél nagyobb az a távolság amelyet a mancs földet érésétől a mar alatti elhaladásig mérhetünk, annál nagyobb az erőfeszítés is. Nagy árat fizet ezért a kutya, hiszen hamarabb elfárad, gyakoribb és hosszabb pihenőt igényel.
(El kell mondjam, hogy jómagam is beleesetem abba a hibába, hogy túl gyorsan futattam a ringben a kutyámat, de hát mindenki megtanulja a leckét valahogy... Az a legszerencsésebb ha a mások hibájából tanulunk, ezért is osztom ezt a tapasztalatomat mindenkivel, akit érdekel.)
A Standard-et elolvasva nyilvánvaló, hogy a Szibériai Husky NEM SPRINTER!  Ezek a kutyák nem arra lettek kitenyésztve, hogy rövidtávú versenyek sztárjai legyenek. Nem hiába használnak a gyorsasági versenyekre agár vagy pointer keverékeket. De mi lenne ezekkel a kutyákkal mínusz 40-50 fokban? A Szibériaiak maratoni futók – állandó, kiegyensúlyozott tempóban dolgoznak végtelen kilométereken át,  minden időjárási körülmény közt.
Amennyiben a maratoni futóval szemben egy sprinter kutyát szeretnék faragni a Huskykból, akkor kiállítási ringben olyan kutyát nyeretnék, amelynek íveltebb az ágyéka, levegős, vékonyabb felépítésű, vállai meredekebbek, rövidebb a szőre, hogy elkerülje a test túlhevülését és ezenfelül kitűnő vágtázó, hiszen ez a kutya leggyorsabb jármódja. Persze ez nem lehet célom és nem lehet célja egyetlen komoly tenyésztőnek sem. Tenyészteni, bírálni és kiállítani is csak a standard követelményeinek maximális figyelembevételével szabad.

A Szibériai Husky mindig is kíváló elegye volt az erőnek, kitartásnak, gyorsaságnak, munkakészségnek, egyidejűleg jelentve a  szépséget és az elbűvölő vérmérsékletet. „közepes termetű munkakutya, gyors és elegáns mozgású. Jellegzetes testtartása meglehetősen könnyed. Eredeti funkciója szerint hámban kiválóan dolgozik, könnyű terhet közepes sebességgel hatalmas távolságokra elhúz.”  Szeressük, tenyésszük és bíráljuk őket ennek megfelelően.

Nordica Szibériai Husky kennel
2003 Január