A kiállítási ketrec (szoba-kennel) sokak számára idegen dolog. Sokan kegyetlenségnek tartják, főleg azok az emberek akik hagyományos körülmények között, pl. a hátsó udvarban tartják kutyáikat.  Emiatt szeretném most bemutatni, hogy mennyire sokoldalú eszköz lehet egy ilyen ketrec abban, hogy kutyáink élete és saját életünk könnyebb, biztonságosabb és boldogabb legyen.
 

De miért is vált általánossá a ketrec használata mostanában?  A legáltalánosabb ok az, hogy kutyáink életünkben betöltött szerepe is változik. Manapság már nem elfogadható, hogy a kutyák  szabadon bolyongjanak az utcákon. Az emberek egyre érzékenyebbé válnak a kutyák nem megfelelő viselkedésére. A ketrec egy nagyon sokoldalú eszköz, amelyet arra használhatunk, hogy kutyánkat kényelmes és kontrolált körülmények között tartsuk.  Rövid időre korlátozhatjuk általa a kutya szabad jövés-menését a lakásban, vagy a kertben. Ha kétségeink vannak kérdezzünk meg erről egy tenyésztőt vagy handlert.
Figyeljük meg egy olyan kutya viselkedését amely ketrechez lett szoktatva, láthatóan élvezi a nyugalmat és a  magánéletet. Engem a látvány mindig a gyerekekre emlékeztet akik erődöt építenek maguknak asztallapokból és takarókból, és azt játsszák, hogy az az õ otthonuk. A ketrec, megfelelően használva, egy olyan kedvelt hellyé válhat a kutya számára, ahol összegömbölyödve, a külvilágot kizárva bármilyen körülmények között pihenhet, legyen az a lakás, a kocsi vagy bármely más hely.

Szükségtelen mondani, hogy az életét ketrecben leélni egy  kutya sem szeretné - bár sok esetben a kiállítási kutyák annyira megszokják és élvezik az utazást, a kiállítást, hogy szívesebben töltik idejüket benn mint kinn. Otthon, egy lakásban tartott kutyát pár órán át tarthatunk a ketrecben. Például ha néhány percre vagy órára magára hagyjuk a lakásban, vagy ha más okból kifolyólag nem kívánatos, hogy szabadon szaladgáljon körülöttünk: ha vendégek jönnek-mennek a házban akik esetleg nyitva felejtik az ajtót vagy esetleg nem nagyon szeretik a kutyákat. A ketrec használatával ilyen esetben sem kell kutyánkat  kitiltanunk a lakásból. Így a kutyák részt vehetnek abban ami körülöttük történik.

Kutyánk így még véletlenül sem tudja kiszolgálni magát a konyha asztalról, nem tudja felvillanyozni az életét az elektromos vezetékek megrágcsálásával. A gazda nyugodt lehet hisz kutyája kényelemben és biztonságban van. Mondanom sem kell, hogy utazás közben a ketrec a legbiztonságosabb hely kutyánk számára. Sok esetben a ketrecben utazó kutya sértetlenül került ki komoly autóbalesetekből. Ez csak elővigyázatosság kérdése!
Egy Husky számára a 90x60x53 cm-es ketrec bőven elég. Egy kölyök vagy egy felnőtt kutyát ketrechez szoktatni  a pórázon vezetés tanításához hasonlítható. Csak egy kis érzéket, türelmet és kitartást igényel. Vannak kutyák akik szinte rögtön elfogadják a ketrecet, főleg ha benn kapnak valami rágcsálnivalót is. De még azok a kutyák akik először vonakodnak a ketrecbe bemenni, hamarosan összegömbölyödnek és elalszanak akár egy repülőgépen is. Ne legyünk túl engedékenyek a tiltakozó kutyával szemben, ne gügyögjünk hozzá, ne nyissuk ki a ketrec ajtaját. Folytassuk nyugodtan a munkánkat, mintha mi sem történt volna, így  kutyánk hamarabb felfogja, hogy nincs miért bánkódnia. Ha elkezdjük őt sajnálni -  szegény kicsi kutyának abban a csúnya ketrecben kell maradnia!  -  a kutya egyből észre fogja venni gyengeségünket és bizony ki is használja. Első alkalommal rövid időn belül térjünk vissza a  kutyához, dicsérjük meg és engedjük ki. Arra figyeljünk, hogy csak akkor küldjük a kutyát a ketrecébe ha már könnyített magán és amúgy is késznek látszik egy kis pihenésre. Folyamatosan növeljük a ketrecben eltöltött időt pár óra hosszú időtartamra.

Ha valami puha anyaggal kibéleljük a ketrecet, hogy kutyánk számára még komfortosabbá tegyük, ne felejtsük el ellenőrizni nehogy széttépje a kutya vagy rágcsálja, mert lenyelve veszélyesek lehetnek az ilyen anyagok. Rendkívül hasznos eszköznek tartom a ketrecet szobatisztaság elérésében. A husky csak kivételes esetben szennyezi be saját alvóhelyét. Viszont csak abban az esetben hagyhatjuk a kiskutyát a ketrecben ha hallótávolságon belül vagyunk, vagy ha ellenőrizni tudjuk kis időközönként. Azt ajánlom, hogy  tenyésztőtől hazavitt kölyök első éjszakáit a hálószobánkban elhelyezett ketrecben töltse. Ezzel erősítjük a kölyök kötődését és nem fogja magát olyan magányosnak érezni. Gyakran engedjük ki, hogy elvégezhesse a dolgát (igen, éjjel 3-kor is!). A rendszerességhez hamarosan alkalmazkodni fog a kölyök és egyre ritkábban fogja igényelni, hogy éjjel is kiengedjük. Soha ne használjuk a ketrecet kibúvónak a kötelezettség alól, főleg úgy ne, hogy hallótávolságon kívül helyezzük el a ketrecet. Csúnya dolog ilyet tenni egy kölyökkel, mivel így nincs más lehetősége mint bemocskolni saját fekhelyét. Ha nem akarjuk vállalni az éjjeli ügyeletet a kiskutya mellett, akkor olyan helyet biztosítsunk számára, ahol könnyíteni tud magán és távolabb tiszta fekhelyet is talál.
Hogy még kedvesebb hely  legyen a ketrec kutyáim számára, gyakran ott etetem meg őket, vagy egy finom csontot adok nekik és rájuk csukom az ajtót. Ezzel a módszerrel bármikor csak megzörren a ketrec  egyből odarohannak és egymást félrelökve próbálnak elsőként a ketrecbe bújni. Az odúösztön érvényesül itt: ez az én helyem! 

Ha még ezek után is viszolyogsz a ketrec vagy kennel használatától elmondom, hogy az a tőlünk származó, elveszett kölyök még mindig gazdáival lenne ha õk is elfogadták volna a ketrec rutinszerű használatát. E helyett felügyelet nélkül hagyták őt egy bekerített területen két órára és mikor hazaérkeztek csak a kerítés alá ásott kis lyuk árulkodott a történtekről. Jót akartak tenni vele, azzal, hogy szabadon hagyták, de ez a Huskynál nem működik. A jóakarat nem mindig éri el célját. Ha a ketrecet egy kutya szemével vizsgálom, akkor az egy kényelmes, biztonságos hely a kutya életében ami egyszerűbbé teszi az együttélést egy olyan ember-, társaság- és kényelemszerető kutya számára mint a Szibériai Husky.